Rékai Zsolt: "...meg Iván, meg Natasa"
70 cm x 70 cm
olaj, vászon, (médiamix, digit.terv.)
Ez a festmény egy új sorozat első darabja. Gyakran tervezek sorozatokat, de ritkán festem meg a képeket egymás után. Igy van idő, hogy elfogulatlanul döntsem el, mi fog vászonra kerülni és mi a kukába. Az aktuális vállasztás, mindig spontán és személyesen aktuális...
Vakfolt
Emlékszem, valamikor a rendszerváltás környékén, megjelentek országutak mellett, de még a városokban is, felüljárók aljában, parkolók széleinél, egyszóval minden elképzelhető helyen az óriás plakátok.
Ez azért volt számomra reveláció, mivel ilyeneket az-odáig csak nyugati turistaútak alkalmából láttam. Angliában láttam plakáton egy gyönyörű kislány millió apró forradással teli arcát. Alatta a szöveg arra buzdított, kapcsoljuk be a biztonsági övet.
Abban az időben ütközésnél a szélvédők millió apró szilánkra robbanhattak, és nem lehetett kellemes átrepülni egy ilyen felhőn…
Németországban toprongyos csavargó húzta ki az üres zsebeit: Ez a kommunizmus! -felirattal. Ne feledjük, létező kommunizmusból érkeztem erre a politikai érvre!
Természetesen sok kevésbé emlékezetes plakát is felrémlik, Osztrákoknál vállasztások voltak, igy nem tartalom, hanem a hangulati elem, felhang volt érdekes. Nálunk első időkben remek grafikák szoktatták a figyelmet, és ezeket a grafikákat talán havonta lecserélték. Az egész valami abszurd, végtelenségig lassított mozgófilmre emlékeztetett.
Nagyon élveztem, hiszen már mi is a nyugati világhoz tartoztunk! Mindez úgy jutott eszembe, hogy mára át tudok autózni a városon, és nem tűnik fel egyetlen óriás plakát sem, pedig tudom, hogy ott vannak, ott ahol régebben is voltak! Egészen bizonyosan vannak….
