ŐSZ
Rékai Zsolt: olaj, vászon 50cm x 60cm
Megmutatom az eredeti képet, ahol az ötlet az őszi levélruha volt. Ahogyan említettem, a galériának azért nem kellett, mivel a férfi, a gyökér szerű lény a halálra emlékeztet és a kereskedelmi festészetben gyakori szempont, hogy az emberek vidám, színes dolgokat szeretnek kiakasztani a falra.
Kezdetben, amikor csak kiállításokra festettem, a közizlés nem volt szempont, a fejlődés spontán volt és nem téma függő. Egyedül az volt a szempont, hogy kvalításban legyen fejlődésm mivel a klasszikus festmények sem mindig vidám történeteket ábrázolnak.
Amikor a kereskedelmi festészettel találkoztam, szembe kellett nézni a üzleti ténnyel, hogy itt a "kánon" kizárólagosan, elsődlegesen anyagi szempontokat képvisel, szellemit csak annyiban, amennyiben igényesebb rétegekig elér.
Úgy gondoltam, amennyire lehetséges, a tartalmi és formai szempontokhoz illesztek egy esztétikait, és lehetőleg nem a kizárólagos esztétikai dominanciára törekszem.
Második bejegyzés
Bizonyos értelemben mindig minden újra indul, de hogy a sorozat ezekután nem egyforma, annak oka, hogy az újraindítás egy kényelmetlen érzésből fakad, abból hogy kimerítettem valamit, szinte minden elem illeszkedett majdnem minden elemhez, és már nem létezik nézet, ami új perspektívához vezetne, és egyszerű lenne most azt írni, hogy így jött el az unalom, de amiről beszélni szeretnék, az nem az unalom, rutin, komfortzóna, hanem a nyugtalanság.
Merész kijelentés, hogy a telítettség, ami csaknem az unalom, csaknem a kiégettség érzése, kitermeli a nyugtalanságot, és ez az energia bekapcsolja, feltölti a kreativitást?!
Tudom, minden kijelentés merész!
Senkinek nincsen jogalapja örök érvényű igazságokat felmutatni, mert a felmutatott mintázat (is) azonnal tova gördül…
Azt képzelem, értem valamennyire saját dinamikáimat, és hogy festeni tudjak meditálnom kell. A festés és meditáció nem választható külön, a technikai kivitel közben, néha rákoncentrálok egy tenyérnyi helyre, és amennyiben működik az ecset-technika, a rákoncentrálás mantrája ellentétébe vált, és tudati tágulás következik, csapongás valahol időn és téren kívül.
Miközben festek, a tudatos sarokba van állítva, vagy szabadjára van engedve, a belső és mély kreativitási minták meg teszik a dolgukat, irányítják az ecsetet.
Nagyon vékony ecsetekkel dolgozom:tűecsettel. Ezeknek nincs is számozása, 0-s vagy 00-ás jelzésűek. Miután a helyi művészellátóban nincsen ilyen, sokáig kínai oldalakról rendeltem, tízes csomagolásban. Idővel a minőség romlani kezdett, nyélről levált az ecset feje, és bár fogóval vissza lehetett szorítani, hamar oldalra fordultak szőrszálak, vagy eltompultak.
A minőségi romlás annyira nyilvánvaló volt, hogy máshonnan kezdtem vásárolni, drágábban ugyan, tíz árából egyet, és az egy, ha nem is tart ki időpárhuzamot tekintve, -ami nem biztos,- akkor is könnyebb, nyugodtabb munkát tesz lehetővé.
